Névnap
nyugszik 16:20-kor.
Holnap
Oldalainkat 266 vendég és 0 tag böngészi
- Részletek
- Írta: Tiszaeszlár Község Önkormányzata
Honfoglalás kori, török eredetű, népnévből képzett helynév: alakjából ítélve a X. századi település lehet. Különböző alakokban fordul elő okleveleinken. Első említése a váradi regenstrumban 1220-ból való. 1261-ben az egri egyház birtoka, ekkor az egri püspök elcseréli Karászi Sándor bánnal, annak Eger környéki birtokaiért.
Az egykori okiratokból fennmaradt birtoklási viszonyok szerint 1342-47 között a Kállay és Biri családok (mindkettő Balobh-Semjén nemzetség) osztoznak a község birtokain.
1347-ben Biri Tamás a maga részét zálogba adja Miklós nádornak.
1427-ig még többször cserél gazdát a település, de akkor már két falut, Nagy és Kiseszlárt adományozza Zsigmond király Kállay Jánosnak.
Ezt követően a Dobay, Lónyai, Sztirey, Ujfalussy, Tatay, Chernel , Péchey, családok birtokolták a települést 1556-ig.
1596-ban a tatárok 26 személyt elhurcoltak és elhajtották a község állatállományát.
Az 1574-es dézsmaösszeírás alkalmával 61 családot írnak össze. Egy-két kivételtől eltekintve színtiszta magyar nevek.
Az 1598-as dicalis portajegyzék szerint lakosainak száma 49.
1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvés vérbe folytása után, az összeesküvésben részt vett személyek elkobzott vagyonáról készült jegyzékben Eszlárral kapcsolatban szerepel Kubinyi László majorháza, csűrrel és kerttel, valamint Veres Máté majorháza a hozzá tartozó kerttel.
A XVII. század végére átmenetileg ismét elnéptelenedett, egy részét a királyi kamara foglalta el, de korábbi földesurai a szatmári béke után is megmaradtak birtokaikban.
A XVIII. század első felében a Kállay, Dr Bánffy és Ónody a század végén a Desewffy és Pongrácz grófok, Bethlen családok, valamint Gr. Karacsay Melénia, Phőm György, és Felheim Emánuel voltak birtokosai.
Eszlár korábban a mai falutól északnyugatra, közvetlenül a Tisza parton, a Falusi kert, Báró kert, és a Tótfalu dűlők helyén feküdt.
A régi Eszlár két falurészből állt, az északit Ófalunak, a délit Tótfalunak nevezték. Az 1744-es árvíz az Ófalu felét elpusztította. Innen a lakosság a Tótfalu keleti részébe költözött, melyet ettől kezdve Ujfalunak neveztek.
Fényes Elek,aki statisztikus volt és a MTA tagja 1839-ben ezt írta:
„Magyar falu, Tokajhoz dél-nyugatra 1 mérföldre: 492 római, 194 görög katolikus, 4 evangélikus, 1496 református, 14 zsidó lakossal, római katolikus és református anyatemplommal, 21 első osztálybeli jobbágytelekkel. Itt sok nemesített juh tenyésztetik. Földesurai a Kállay nemzetség báró Bánfy, Ónody.”
Az 1848-49-es években jelölték ki Eszlár új utcahálózatát a régi Tótfalu keleti részétől délre, s házhelyeket osztottak. A lakosság költözése már ekkor megkezdődött. 1860-ra, a megyetérkép tanulsága szerint, kialakult a mai faluszerkezet.
Az 1882-83-as években a nagy per az egész ország közvéleményét felkorbácsolta.
A Tótfalu községrészt „hirhedté, hiressé” a településen lévő zsinagóga, és az eszlári zsidóságtragikus, szomorú eseménye tette, amely leginkább a tiszaeszlári „vérvád” néven vált ismertté. Elsősorban Eötvös Károly, aki védőügyvéd volt, Bary József vizsgálóbíró, Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye nyomán.
Az utóbbi időben Sándor Ivánnak jelent meg több írása az eseményről. Kutató úton először 1973-ban járt Eszláron. Az akkor készült hanganyagot –amit felajánlott a rádiónak- közel 20 évig nem hagyták bemutatni.
Filmet készített belőle Ember Judit „Tutajosok” címmel. A tragikus sorsú Solymosi Eszter síremléke a tiszaeszlári temetőben látható. (Kenessey Csaba és felesége emeltette. Spanyolországban élnek.)
Az 1888-as árvíz a régi Eszlár maradványait is elpusztította, így a lakosság teljes átköltözésre kényszerült. Gyakorlatilag 1890-re a község kevés kivételtől eltekintve (5-6 ház középület még állt) mai helyére költözött.
A régi Eszlár- az 1850-ben készült katonai felmérés tanulsága szerint sugaras, halmazos kétbeltelkes település. A Fő tértől kiágazó sugárutakat, zegzugos utcácskák úgynevezett „kutyaszorítók” hálózták be. Az ólas kertek a mai falu helyén terültek el. Mivel a falu szántóterületének nagy részét a földbirtokosok uralták a falu határában majorok alakultak ki.
Legnagyobb volt közülük Bashalom. De az idősebbek még emlékeznek, Hangács, Jenőmajor, Szurkostanya, Erdőpuszta, Sárgapuszta, Sóstó, Zoltán, Alter, Jeges-tanyákra.
Településünk a XIX. századi szerkezetét kialakulását az 1880-as évek nagy tiszai árvizei Nagyban befolyásolták. Az közismert, hogy a Tiszát a XIX. század végén szabályozták, és építették ki a ma is meglévő árvédelmi rendszer gátjait, műtárgyait. Addig a tiszai áradások idején az árvíz szabadon folyt a mélyebb területeken le a Hortobágy térségébe, majd a Berettyó folyón keresztül vissza a medrébe.
A mélyen fekvő települések lakosai úgynevezett körgáttal védekeztek az ár ellen. Ez a „körgát” ma is megtalálható és nyomai jól követhetőek a régi Óbeltelek dűlőben. (mai elnevezéssel Falusikert)
1858-tól a század végéig, illetőleg a XX. század elejéig mindhárom település megvolt. (Ófalu, Tótfalu, Ujfalu). Ezeket Tizsa-eszlár néven egyesítették. A elején már említettem, hogy honfoglaláskori településről van szó. 1962-ben egy Árpád kori magyar falu tervszerű feltárását kezdték meg Tiszaeszlár határában. Az 1241 évi tatárjárás korában elpusztult falu élete a honfoglalás korában elpusztult falu élete a honfoglalás korában kezdődött. A feltárásokon gazdagon bontakozott ki a falu képe. (házak, műhelyek, gazdasági építmények, árkok, került elő). Az ásatást Kovalovszki Júlia .
Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának munkatársa vezette. Könyvben is feldolgozta, gazdag illusztrációval. Településásatások Tiszaeszlár-Bashalom.
A pusztító harcok kényszerítették a lakosságot, hogy a Tisza folyó által részben körül vett területekre települjön, amely búvóhelyül is szolgált. Ugyanis a szabályozatlan folyó három helyről vette körül a települést, a negyedik oldalon az elláposodott bazsi és réti földek adtak bizonyos védelmet. S ez az elmélet teljesen hihető.
Védték még Eszlárt – a legendák szerint, de nagy az objektív valószínűsége- a szabolcsi földvárhoz kapcsolódó őrhalmok. (15 km-re van Szabolcs). Ilyen őrhalmok voltak : (keletről nyugatra haladva a község határában) Poggy halom, Lapos halom, Darócz halom, Égető halom, Gyomán halom. Ez utóbbi már nem található, mert 1970-ben betöltötték a Tisza gátjába. Ezek mesterséges földhalmok és összefüggő láncot alkotnak.
Térjünk vissza kicsit a múltba.
Katolicizmusának első említése 1332-ből való. A református egyházközség már 1569-ben fenn állott. Prédikátora Futagi Ferenc részt vett a nagyváradi zsinaton. A nagyárvíz után szükségessé vált, hogy az egyházi épületek is itt állíttassanak fel.
Az új református templomot 1893. augusztus 27-én avatja fel Kiss Áron tiszántúli püspök.
A Bashalom településen lévő templomot Gr. Desseffy Miklós építette. Az épület alatt kripta van a Desseffy és a Pongrácz családok temetkezési helye. Szép látvány – a különös szabályos formájú dombon épült kápolna. 100-110 éves fákból álló erdő övezi. Fafaragó mesterek remekműve a fából faragott fő és két mellékoltár. A több mint évszázados emlék nagy része még ma is érintetlen.
Az egyházi épületek számára kijelölt telek felhasználásával 1894-ben megkezdődik az új katolikus templom építése. 1895-ben szentelik fel, áldják meg. Ezzel kapcsolatban két dátum is található: 1895. május 26. és 1895. augusztus 15.
Az első dátummal kapcsolatban így emlékezik meg Oldall Jenő plébános.: (Ekkor tették fel a toronyra a keresztet)
„Ezen az Isten dicsőségére s a mennybe ment Nagyboldog Asszony tiszteletére felállított templom épült 1894. és 1895. években. I. Ferencz József magyar királysága, XIII. Leó római papsága, Samassa József egri érseksége, Bánffy Dezső br. miniszterelnöksége, Kállay András megyei főispán kormánybiztos idejében.
Építette az egri érsek költségén Wind István építőmester. Ezen kereszt felszenteltetett Oldall Jenő római katolikus lelkész által Liptay Jenőné keresztanyasága mellett, s feltételezett Ajler József római katolikus egyházi gondnok, Farkas József községi bíró, Gunya Sándor községi jegyző és sok más egybegyűlt hívek jelenlétében 1895. évi május 26-án.
„Isten áldása szálljon a jelen voltakra s mindazokra, kik a kereszt alatt bármikor imádkozni fognak.”
1895. augusztus 15-én áldja meg a templomot Dankó Mihály prépost kanonok.
A plébánia viszont csak 1921-ben került vissza a községbe. 1896. május 10-én a piac téren nagy tömeg és élénk érdeklődés mellett emlékeznek meg a honfoglalásról. Ezt csak fényesebbé tette a község díszközgyűlése, melyen ünnepi beszédet Ónody Géza országgyűlési képviselő mondott.
1895. februárjában tartották meg a polgár-király-teleki vasút közigazgatási bejárását. Lápossy János református lelkész szót emelt az állomásnak a községtől távol tervezése ellen. Azt kívánta, hogy közelebb, legfeljebb 2 km távolságra kerüljön. Kívánságával magára maradt. A jelen volt képviseleti tagok úgy nyilatkoztak, hogy jobb ha távol megy, mert akkor nem vágja ketté a gazdák földjét a legelőt. „MAJD MEGBÁNJÁK IDŐVEL.”
Iskoláit a község, illetve a felekezetek, csak komoly áldozatvállalással tudták felépíteni működtetni. Tanügyét 1 községi (1907) 2 római katolikus (1892, 1928) (1937 az Eucharisztikus szentév. Elnevezik az iskolákat St. Istvánról és Szt. László hercegről). 3 református (1871, 1902, 1912) 1 görög katolikus (1920) elemi népiskola látta el. Később ehhez egy kis kápolnát is építenek…. Működött még 2 római katolikus és 1 református általános továbbképző.
A Bashalmon lévő iskolát 1880-ban Desseffy Miklós földesúr építtette. A második tantermet 1926-ban Gr. Pongrácz Jenő és Kálmán, valamint özv. Desseffy Miklósné építtette.
Iskolaügyben jelentős fordulatot tett, hogy 1869-ben megalakult a katolikus iskolaszék.
A községnek a két világháborúban 171 hősi halottja volt. A község közadakozásból állíttatott nekik emlékművet 1996. augusztus 20-án avatták. A holocaust áldozatainak száma: 35
1944. október 30-án este 6 órakor a németek felrobbantják mindkét templomot. Tönkre megy a berendezés, az orgona, lezuhannak a harangok. 1946. szeptember 2-án azonban újra harang szól a némaságra ítélt falu felett. Erős János
Államtitkár egy 180 kg-os harangot adományoz a református gyülekezetnek.
1949-ben felépül a református templom, majd 1965-ben a katolikus.
A faluban műemlék nem található az Ófalut elpusztító árvíz miatt. Találunk azonban századfordulón épült szép házakat, templomokat, érdemes megnézni a Pongrácz kastélyt. Érdemes megemlíteni, hogy a település határában két csárda is állt. A Kucorgónak talán még az alapjai, a Földház nevűnek pedig csak a helye ismert.
Egyébként a község hajdanán a dadai alsó, majd a tiszalöki, később a nyíregyházi járáshoz tartozott.
Érdekesség, hogy az Ujtelepi községrészen az utcák a szégyenteljes trianoni békekötés után kapták nevüket.
Bács utca, Beregszászi utca, Pozsonyi utca, Aradi utca, Károly utca, Fogarassi utca, Szilágyi utca, Munkácsi utca, Csík utca, Kun utca
De a belső területek is megőrizték szép utcaneveiket.
Őseink lakóhelyén a falusi kertben egy dombon a kovácsoltvas kerítéssel körülvett feszület ez áll:
„Jézusom e szent keresztje
Örök emlék legyen
Hogy egykoron szent temploma
Állott itt e helyen!”
Ezt az emlékművet 1907-ben állíttatta Gr. Pongrácz Jenő.
„Ne veszítsünk el semmit a múltból
A múlttal együtt alkossuk a jövendőt!”
Forrás:
- Mező András- Németh Péter: „Szabolcs-Szatmár Megye Történeti Etimológiai Helységnévtára” Nyíregyháza 1972. 122. o.
- Győrffy György: MNY, XVII, 211. XCII 66-7
- Honfoglalás története: 88. o.
- Kovalovszki Júlia: Településásatások Tiszaeszlár- Bashalomon
- MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap 1983. augusztus